Esély a javulásra - egy program margójára
Kellemes nyár eleji délután, bowlingterem bejárata, zavarukat leplező kamaszok, fiatal felnőttek, röhigcsélés, toporgás. Igazi fiatalok, divatos ruhákban, olyanok, akik bármikor szembejöhetnek az utcán. Kívülről nézve őket azon töprengünk, hogy vajon egy osztálykirándulásba csöppentünk, vagy valami klubba, de valahogy nem találjuk A KÖZÖS-et bennük. Az ugyanis eszünkbe sem jutna, hogy ezek a jólszituált gyerekek igazából rosszcsontok.
Szándékosan nem mondom rájuk azt, hogy bűnözőpalánták, pedig mindnyájan elkövettek kisebb-nagyobb bűncselekményeket. Van olyan, aki áruházból lopott, akad, aki garázdaságért állt bíróság elé, sőt okirat hamisításért is elítéltek egy srácot. Közben pedig ránézésre van köztük visszahúzódó és csibész, szégyenlős és nagyszájú, van, akit egyáltalán nem érdekel, hogy büntetésben van, és van, akinek két óra is kevés, hogy rendesen felengedjen. Ők a Sziti Szociális Egyesület „Vissza a jövőbe” programjának résztvevői, akik pártfogó felügyelettel „megúszták” kisiklásukat.
A nagytesók
Hogy mivel? – kérdezhetnének most vissza jogosan sokan. És kérdezem én is a program szakmai koordinátorát, Rózsás Ildit. Segítségével lassan átlátom a rendszert: a résztvevők négy mentor, köztük három pártfogó felügyelő és egy szociális munkás segítségével térnek vissza a jó útra, különféle foglalkozásokkal, beszélgetésekkel, de a legtöbbet ezek az elhivatott szakemberek azzal segítenek, hogy barátként, idősebb testvérként terelgetik a mentoráltakat.
Az ifjúságsegítők legnagyobb eszköze a személyisége, ettől függ, hogy a fiatalok megnyílnak-e előtte, vagy inkább bezárkóznak, ami már önmagában hordozza egy újabb „baleset” bekövetkeztét. Egyikük, egy fiatal mosolygós lány két kis felnőtt cserfes hölgyet terelget. Mindketten, vagyis együtt loptak egy áruházból, csak a balhé kedvéért. Mentorukkal lehetnének akár barátnők is, de ha jól fülelek, hallom, hogy magázódnak. Elvégre fiatal felnőttekről van szó – mondja a mentor, és már meséli is, hogy megy egy ilyen pártfogó felügyelet. „Fiatalkorú által elkövetett kisebb bűncselekmény esetén a kijelölt szociális munkás felméri a körülményeket, környezettanulmányt készít, amivel nagyban befolyásolhatja a bírói döntést. Ennek az az előnye is megvan, hogy ha az ítélet pártfogó felügyelet alá helyezés, már ismerik egymást fiatallal.” A fiatalok egyébként látszólag nem feltétlenül érzik tettük súlyát, legtöbbször akkor szembesülnek vele, amikor szüleik is megtudják. És egy újabb érdekes tény: a szülők rendszerint meglepődnek, hogy csemetéjük rossz fát tett a tűzre. Szatmári Adri rendőrségi pszichológus szerint a bűncselekmény tünetként jelentkezik ezeknél a fiataloknál. „A gyerek viselkedése tükörreakció a környezeti körülményekre. Jól funkcionáló családokban ez azért jellemzően nem fordul elő, szóval inkább családterápiát kéne alkalmazni estükben.” Adri ismeri a kamasz ellenállást, és szerinte könnyebb is ilyen gyerekekkel dolgozni, mint közönyösökkel. Hiszen náluk a fő cél, hogy belássák, hibáztak, de jóvá akarják tenni.
Ezt a folyamatot könnyíti meg ez a program, ahol szépen összecsiszolódhatnak a fiatalok, ahol ugyan kötelező, mégsem nyűg egy-egy foglalkozás, és ahol elsősorban azt tanulhatják meg, hogy mindig van visszaút, de néha segítséget kell kérni. Ami pedig nem szégyen.
(Erdélyi Teréz)
